Engedem, hadd menjen!

Minden veszteség egy kicsit önmagunk egy részének az elvesztésével is jár. Gyakran azonban nem mi lépünk ki a kapcsolatból – hanem minket hagynak ott-, és ekkor azt kívánjuk, hogy visszatérjen hozzánk a szerelmünk, hiszen szívünk még mindig rá vágyakozik. Akármennyire is fájdalmas a veszteség érzése, nincs értelme újrakezdeni. Miért?

…mert ha még vissza is tudnánk szerezni, és a kapcsolatot is meg tudnánk reformálni, akkor sem lenne olyan, mint amilyen a kezdetekkor volt. Törékeny és mesterkélt lesz az újramelegített kapcsolat, aminek a résztvevői most már teljesen különböző személyiségűek, és szkeptikusak mind egymással, mind a kapcsolat kimenetelével szemben. A drámák megismétlődnek, és ugyanazok a problémák fognak megjelenni, mint amik az elváláshoz vezettek.

Egy kapcsolat nem azért szűnik meg, mert rosszat teszünk, hanem azért, mert rossz hatással vagyunk egymásra. Miért fájnak annyira a szakítások? Miért érezzük magunkat annyira elveszettnek? 

A kapcsolat értelme

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, mindkét félnek jól kell magát éreznie. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, azt szükséges éreznünk, hogy az időnket és az energiánkat hasznos, előre vivő dolgokra fordítjuk. Értelmes dolgokra kell az időnket és az energiánkat fordítani, mert ha nincs értelme, látványos eredménye annak, amit csinálunk, akkor semmi nem fog működni. 

Az értelmes és hasznos tevékenységeinket terjesszük ki a kapcsolatainkra. Ebbe beletartozik a munkahelyi-, a közösségi-, a baráti -, és természetesen a párkapcsolatunk is. Ezekben a kapcsolatokban jó ha olyan ötleteink javaslataink támadnak, amivel mindkét fél azonosulni tud, amiket aztán feladatként és közös célként kitűzhetünk magunk elé. Ezek a célok értelmet adnak életünknek, és a célhoz vezető út közben pedig jól érezzük magunkat. Így a párkapcsolat nem csak a kapcsolódásról, hanem önvalónk – identitásunk- meghatározásáról is szól.

Ha nincsenek célok, akkor elveszik létezésünk értelme, aminek a következménye, hogy mi magunk is elveszünk, és rosszul érezzük magunkat. 

Veszteség

Ha valamelyik kapcsolatunk megsemmisül, akkor azzal együtt identitásunk egy része is elveszik. Ebből adódóan, minél több értelme – értékes célja, eredménye- volt a kapcsolatnak, annál bénítóbbnak érezzük a veszteséget, hiszen annál nagyobb identitásrészünk semmisül meg. Mivel a személyes kapcsolatok, és az abban elért eredményeink adják az értelmet – így a boldogságot is-, ezért ezek azok a kapcsolatok, amelyeknek az elvesztése a legjobban fáj.

Az értelem az elménk üzemanyaga. Ha az elfogy, akkor semmi nem fog működni. 

Amikor elvesztünk egy kapcsolatot, akkor annak a jelentése – értelme- is elveszik. Hirtelen már nem fog létezni az a dolog, ami annyi értelmet – boldogságot – teremtett az életünkbe. Ennek következményeként ürességet érzünk – ami akár depresszióhoz is vezet-, mert eltűnt maga a kapcsolat jelentése is. 

Ha ezeknek a dolgoknak bármelyik részét elveszik tőlünk, akkor rosszul érezzük magunkat, mert az értelem nem lesz elérhető. 

Feldolgozás módjai

A veszteségre adott egységes válaszunk az lesz, hogy lassan, de biztosan új, biztos kapcsolatokat építünk, vagy új értelmet hozunk az életünkbe. Ez lényegében az újrakezdés időszaka. 

Lehet, hogy ekkor még a múltba akarunk kapaszkodni, és megpróbáljuk újra megélni azt, ami már lehetetlen. Ha így járunk el, akkor jó, ha tudjuk, hogy ez egészségtelen válasz a veszteségünkre. Ekkor ugyanis nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy egy részünk meghalt és eltűnt. Ekkor az önbecsülésünket otthagytuk az előző kapcsolatunkban, és úgy érezzük, hogy képtelenek és méltatlanok vagyunk egy új, szeretetteljes, értelmes kapcsolatra valaki mással. 

Sajnos tény, hogy nagyon sokan beleragadunk ebbe a csapdába. Ez azért van, mert nem vagyunk képesek önmagunkat tisztelni és szeretni. …és valójában már az előző kapcsolatunknak is ez volt az alapja és ezért vallott kudarcot. 

Mit tehetünk?

Fogadjuk el, dolgozzuk fel a veszteséget, és engedjük, hadd menjen. Szeressük magunkat, és bízzunk magunkban. Higgyük el, hogy van tovább, és van jobb. Vegyük le a téteket a kapcsolatról.

Mik lehetnek a tétek?

  • Nincs nála jobb!
  • Nem találok nála jobbat!
  • Nem lesz még egy ilyen partner az életemben!
  • Nélküle nem tudok élni!
  • Reménytelen kilátásaim vannak, ha nincs mellettem!
  • Mit ér az életem nélküle?
  • Ő volt az egyetlen reményem!
  • Tőle függtem!
  • Nélküle senki vagyok!
  • Mihez kezdek ezután?
  • Mi lesz velem nélküle?
  • Hogyan oldom meg az életem, ha ő nincs itt?
  • Nélküle nincs jövőm!
  • Ő volt az egyetlen, és az igazi.

Ha képesek vagyunk levenni a téteket a kapcsolódásról és a partnerünkről, akkor máris másként fogjuk látni a következő lépéseket. Elindulunk az elengedés útján. Ekkor képesek leszünk nyitott szemmel járni és észrevenni az új lehetőségeket is. Higgyük el, hogy van tovább, van jobb! Próbáljunk arra gondolni, hogy mit tanultunk, milyen leckét sajátítottunk el, amit aztán integrálhatunk a következő kapcsolatunkba. Vegyük végig, hogy mi volt jó, mi volt a rossz, és ami negatív volt, azt hagyjuk, hadd menjen.

Az elengedés az élet velejárója. Vagy megtanulunk elengedni, vagy pedig belebetegszünk a fájdalmunkba. A döntés mindig a te kezedben van!

Az új tanfolyamidőpontok már elérhetőek! Itt tudod megnézni őket!

Csodás napot!

Tari Valéria

Leave a Reply

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: